Hangok az útról

Gandón szálltunk le tizenegy után, és a szolgáltató már a parkolóban várt a kinyomtatott papírokkal. Húsz perccel később már a GC-1-en voltunk, dél felé.

Maspalomasban vettük át az autót a negyedik napon, nem a repülőtéren, így három napig nem fizettünk egy olyan autóért, amely amúgy is csak a lakás előtt állt volna.

Egy kis manuálissal mentünk fel a GC-60-on Fatagán át Tejedáig. Lassú, meredek, és minden hajtűkanyart megért. A motor lefelé menet fékezés nélkül is tartotta a sebességet.

Puerto de Mogán a völgy oldalára épült, az utcák szűkek, ezért örültem, hogy automatát kértünk. A hotelnél való parkolás volt az, ami miatt megérte tartani az autót.

A betéti kártyát gond nélkül elfogadták, pedig a terminál pultjainál azt mondták, ez lehetetlen. Semmit nem zároltak, és utólag sem jelent meg semmi a számlakivonaton.

Az autót az északi részhez használtuk, nem a városhoz. A Las Canteras és Vegueta gyalogosan bejárható; Arucas és Teror nem. Az éjszakára a Triana melletti mélygarázs volt a legegyszerűbb megoldás.

A napsütéses délről egy óra alatt jutottunk el a felhőbe Agaeténél, majd vissza is. Az üzemanyag érezhetően olcsóbb volt, mint otthon, erről senki nem szólt előre.